Nagy szomorúság, bánat ért bennünket az elmúlt héten. Ahogy az újságok is megszokták fogalmazni, méltósággal viselt hosszantartó betegségében itt hagyott bennünket Rusty a német vizsla. Csak 2,5 éves volt.
Még néha játszottak együtt, de úgy vettük észre, mintha Barka érezné, hogy valami nem olyan, mint régen volt. Lehet csak a lelkünk megnyugtatása miatt, vagy ki tudja miért egyszerűen csak ezt akartuk érezni, de másképp viselkedtek egymással. Rusty sokkal konokabb volt egészséges korában, mint Barka bármikor, de mi jól kijöttünk egymással. Igazi barátok voltak. Tisztelte Barkát, mint koelnököt a csapatban. Nem mindennapi volt ez a kapcsolat, amikor találkoztunk, akkor mindig tartalmas, vidám. Megható látni, ahogy Barka neha keresi, mikor megérzi a szagát a kocsinál, vagy a garázsnál. Izgatott és elkezd nyüszíteni, pedig nem jellemző rá.
Jó futkosást az örök vadászmezőkön, kergesd a fácánokat, sünöket 😉💚
Isten veled! 😭🙏💚