Hol is tartottam... ja, meg van. A régi képeknél. De azóta vannak újak. Nem csak képek, események is.
Az az igazság, hogy ez így nem is olyan jó. Azt hiszem olyannak kellene lennie ennek a blognak, mint ha Barka írná.
Ha ő mondaná, azt hiszem valahogy ilyeneket mondana... (remélem)
Mikor a fehér hideg idő után jöttek a szagos szellők a meleggel, beállított hozzánk egy jó szagú nő ivarú, meg egy olyan gazdi szagú erdőjárós, "villámló bottal" járó kétlábú. Valamiért olyan biztonságosnak éreztem a közelségüket. A másik neműt megrágcsáltam kicsit a mellső lábainál - amit nem használ járásra -, és azonnal láttam a fogait. Nem olyan volt, mint, aki támadni akar, olyan barátkozós formának mondanám. Ezen felbátorodva kicsit tovább harapdáltam. Nem volt rossz íze, de jó sem. Később kimentünk a zöldbe, ott ahol laktam. A gazdám megengedte apának és anyának is, hogy megnyaldossák ezeket az idegeneket.Meg kell hagyni jó érzés volt velük lenni.
Eltelt néhány vacsi, majd megint itt voltak. Egy olyan nagy izével, aminek fura szaga is volt, mikor értem jöttel. Ez csak később esett le - mond kutya ilyet? izé gondol? - , na mindegy. Betettek abba a puccos nagy, furcsa szagú gépbe. Sokáig nem zötykölődtünk, néhány perc múlva elkezdett forogni velem a világ és a gyomrom is. Mire egy számomra ismeretlen helyre értünk ez még néhányszor megismétlődött velem. A nagy puccos gépet néhányszor megtiszteltem a jutifalatokkal.
Aztán megérkeztünk egy teljesen más helyre, falak, falak és falak. Magasak. De voltak ismerős szagok is... más olyanok, mint én. Nem mindenki szagának örültem... olyan félelmetes volt minden. Kicsit zaklatottnak éreztem magam, majd inkább aludtam, álmomban mindig az erdőben járok szarvasok közt rohangálok.
Ha ő mondaná, azt hiszem valahogy ilyeneket mondana... (remélem)
Mikor a fehér hideg idő után jöttek a szagos szellők a meleggel, beállított hozzánk egy jó szagú nő ivarú, meg egy olyan gazdi szagú erdőjárós, "villámló bottal" járó kétlábú. Valamiért olyan biztonságosnak éreztem a közelségüket. A másik neműt megrágcsáltam kicsit a mellső lábainál - amit nem használ járásra -, és azonnal láttam a fogait. Nem olyan volt, mint, aki támadni akar, olyan barátkozós formának mondanám. Ezen felbátorodva kicsit tovább harapdáltam. Nem volt rossz íze, de jó sem. Később kimentünk a zöldbe, ott ahol laktam. A gazdám megengedte apának és anyának is, hogy megnyaldossák ezeket az idegeneket.Meg kell hagyni jó érzés volt velük lenni.
Eltelt néhány vacsi, majd megint itt voltak. Egy olyan nagy izével, aminek fura szaga is volt, mikor értem jöttel. Ez csak később esett le - mond kutya ilyet? izé gondol? - , na mindegy. Betettek abba a puccos nagy, furcsa szagú gépbe. Sokáig nem zötykölődtünk, néhány perc múlva elkezdett forogni velem a világ és a gyomrom is. Mire egy számomra ismeretlen helyre értünk ez még néhányszor megismétlődött velem. A nagy puccos gépet néhányszor megtiszteltem a jutifalatokkal.
Aztán megérkeztünk egy teljesen más helyre, falak, falak és falak. Magasak. De voltak ismerős szagok is... más olyanok, mint én. Nem mindenki szagának örültem... olyan félelmetes volt minden. Kicsit zaklatottnak éreztem magam, majd inkább aludtam, álmomban mindig az erdőben járok szarvasok közt rohangálok.
