Az idő

Az évszakok is gyorsan röppennek tova, ahogy Barka is egyre erősebb és egyre férfiasabb lesz. Már nem az a kölyökfejű kis rosszcsont. Az elmúlt időben elég sokat változott. Már leszokott a lakás szétszedéséről, cipők, papucsok rágcsálásáról.
A tavasz illata :)

Téli Barka :)

Télvíz idején

Az első igazi tele 

Elmúltam egy éves...

Kezd felnőni a kis srác. Már olyan dolgai vannak, hogy csak ámulok. Hiába látom minden nap, szemmel láthatóan izmosodik, hízik és még sorolhatnám. Egyre erőteljesebb a harapása, ami a szája ügyébe kerülő kezeken hosszú ideig meg is látszik. Játékai is egyre gyorsabban elhasználódnak. 

A folyamatos iskolába járás is kezdi megtenni hatását, ha hívjuk vissza is jön, már néha sípra is. Meg kell hagyni fejlődik. Kezd azért felvenni "hülye" szokásokat is, ami talán a lakásban tartás végterméke is lehet - az ösztönös területféltésén túl -, sokkal agresszívabb, morog és ugat, ha valaki jön hozzánk. Nem igazán hallgat a szép szóra, de még a csúnyára sem. Ha csak velünk van, akkor semmi gond, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Igaz, azt tudja ki a falkavezér, de ezt is kicsit nehezen tűri. Néha előfordulnak nála az apai vonások is, ha megsértődik, akkor pl. háttal szokott leülni. Szerencsére nem gyakori, :) nehezen viselném.

Az első év

Barka ma lett egy éves, talán a kötődés is azért nagyobb, mert pont a névnapomon született. :)

Lámpaernyő és társai

Alig jöttem el a szüleimtől és már is felpörögtek az események. Ezek az életemre is kihatnak.  Egy a szerencse benne, hogy nem emlékszem semmire, viszont bizonyos érzések, amiket már kezdtem érezni, valamit el is veszítettem... ezt a fantáziátokra bízom.

Szerencsére ez a két simabőrű, a jó szagú meg az erdős, nem hagyta, hogy szenvedjek ebben az vacakban, evés és ivás nélkül. Volt egy hasonló valamijük és olyan volt , mint a nap csak más.

Lássuk a folytatást

Hol is tartottam... ja, meg van. A régi képeknél. De azóta vannak újak. Nem csak képek, események is.

Az az igazság, hogy ez így nem is olyan jó. Azt hiszem olyannak kellene lennie ennek a blognak, mint ha Barka írná.

Ha ő mondaná, azt hiszem valahogy ilyeneket mondana... (remélem)

Mikor a fehér hideg idő után jöttek a szagos szellők a meleggel, beállított hozzánk egy jó szagú nő ivarú, meg egy olyan gazdi szagú erdőjárós, "villámló bottal" járó kétlábú. Valamiért olyan biztonságosnak éreztem a közelségüket. A másik neműt megrágcsáltam kicsit a mellső lábainál - amit nem használ járásra -, és azonnal láttam a fogait. Nem olyan volt, mint, aki támadni akar, olyan barátkozós formának mondanám. Ezen felbátorodva kicsit tovább harapdáltam. Nem volt rossz íze, de jó sem. Később kimentünk a zöldbe, ott ahol laktam. A gazdám megengedte apának és anyának is, hogy megnyaldossák ezeket az idegeneket.Meg kell hagyni jó érzés volt velük lenni.
Eltelt néhány vacsi, majd megint itt voltak. Egy olyan nagy izével, aminek fura szaga is volt, mikor értem jöttel. Ez csak később esett le - mond kutya ilyet? izé gondol? - , na mindegy. Betettek abba a puccos nagy, furcsa szagú gépbe. Sokáig nem zötykölődtünk, néhány perc múlva elkezdett forogni velem a világ és a gyomrom is.  Mire egy számomra ismeretlen helyre értünk ez még néhányszor megismétlődött velem. A nagy puccos gépet néhányszor megtiszteltem a jutifalatokkal.
Aztán megérkeztünk egy teljesen más helyre, falak, falak és falak. Magasak. De voltak ismerős szagok is... más olyanok, mint én. Nem mindenki szagának örültem... olyan félelmetes volt minden. Kicsit zaklatottnak éreztem magam, majd inkább aludtam, álmomban mindig az erdőben járok szarvasok közt rohangálok.