Kis családi idill

Az idő

Az évszakok is gyorsan röppennek tova, ahogy Barka is egyre erősebb és egyre férfiasabb lesz. Már nem az a kölyökfejű kis rosszcsont. Az elmúlt időben elég sokat változott. Már leszokott a lakás szétszedéséről, cipők, papucsok rágcsálásáról.
A tavasz illata :)

Téli Barka :)

Télvíz idején

Az első igazi tele 

Elmúltam egy éves...

Kezd felnőni a kis srác. Már olyan dolgai vannak, hogy csak ámulok. Hiába látom minden nap, szemmel láthatóan izmosodik, hízik és még sorolhatnám. Egyre erőteljesebb a harapása, ami a szája ügyébe kerülő kezeken hosszú ideig meg is látszik. Játékai is egyre gyorsabban elhasználódnak. 

A folyamatos iskolába járás is kezdi megtenni hatását, ha hívjuk vissza is jön, már néha sípra is. Meg kell hagyni fejlődik. Kezd azért felvenni "hülye" szokásokat is, ami talán a lakásban tartás végterméke is lehet - az ösztönös területféltésén túl -, sokkal agresszívabb, morog és ugat, ha valaki jön hozzánk. Nem igazán hallgat a szép szóra, de még a csúnyára sem. Ha csak velünk van, akkor semmi gond, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Igaz, azt tudja ki a falkavezér, de ezt is kicsit nehezen tűri. Néha előfordulnak nála az apai vonások is, ha megsértődik, akkor pl. háttal szokott leülni. Szerencsére nem gyakori, :) nehezen viselném.

Az első év

Barka ma lett egy éves, talán a kötődés is azért nagyobb, mert pont a névnapomon született. :)

Lámpaernyő és társai

Alig jöttem el a szüleimtől és már is felpörögtek az események. Ezek az életemre is kihatnak.  Egy a szerencse benne, hogy nem emlékszem semmire, viszont bizonyos érzések, amiket már kezdtem érezni, valamit el is veszítettem... ezt a fantáziátokra bízom.

Szerencsére ez a két simabőrű, a jó szagú meg az erdős, nem hagyta, hogy szenvedjek ebben az vacakban, evés és ivás nélkül. Volt egy hasonló valamijük és olyan volt , mint a nap csak más.