Elmúltam egy éves...

Kezd felnőni a kis srác. Már olyan dolgai vannak, hogy csak ámulok. Hiába látom minden nap, szemmel láthatóan izmosodik, hízik és még sorolhatnám. Egyre erőteljesebb a harapása, ami a szája ügyébe kerülő kezeken hosszú ideig meg is látszik. Játékai is egyre gyorsabban elhasználódnak. 

A folyamatos iskolába járás is kezdi megtenni hatását, ha hívjuk vissza is jön, már néha sípra is. Meg kell hagyni fejlődik. Kezd azért felvenni "hülye" szokásokat is, ami talán a lakásban tartás végterméke is lehet - az ösztönös területféltésén túl -, sokkal agresszívabb, morog és ugat, ha valaki jön hozzánk. Nem igazán hallgat a szép szóra, de még a csúnyára sem. Ha csak velünk van, akkor semmi gond, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Igaz, azt tudja ki a falkavezér, de ezt is kicsit nehezen tűri. Néha előfordulnak nála az apai vonások is, ha megsértődik, akkor pl. háttal szokott leülni. Szerencsére nem gyakori, :) nehezen viselném.

Az első év

Barka ma lett egy éves, talán a kötődés is azért nagyobb, mert pont a névnapomon született. :)

Lámpaernyő és társai

Alig jöttem el a szüleimtől és már is felpörögtek az események. Ezek az életemre is kihatnak.  Egy a szerencse benne, hogy nem emlékszem semmire, viszont bizonyos érzések, amiket már kezdtem érezni, valamit el is veszítettem... ezt a fantáziátokra bízom.

Szerencsére ez a két simabőrű, a jó szagú meg az erdős, nem hagyta, hogy szenvedjek ebben az vacakban, evés és ivás nélkül. Volt egy hasonló valamijük és olyan volt , mint a nap csak más.

Lássuk a folytatást

Hol is tartottam... ja, meg van. A régi képeknél. De azóta vannak újak. Nem csak képek, események is.

Az az igazság, hogy ez így nem is olyan jó. Azt hiszem olyannak kellene lennie ennek a blognak, mint ha Barka írná.

Ha ő mondaná, azt hiszem valahogy ilyeneket mondana... (remélem)

Mikor a fehér hideg idő után jöttek a szagos szellők a meleggel, beállított hozzánk egy jó szagú nő ivarú, meg egy olyan gazdi szagú erdőjárós, "villámló bottal" járó kétlábú. Valamiért olyan biztonságosnak éreztem a közelségüket. A másik neműt megrágcsáltam kicsit a mellső lábainál - amit nem használ járásra -, és azonnal láttam a fogait. Nem olyan volt, mint, aki támadni akar, olyan barátkozós formának mondanám. Ezen felbátorodva kicsit tovább harapdáltam. Nem volt rossz íze, de jó sem. Később kimentünk a zöldbe, ott ahol laktam. A gazdám megengedte apának és anyának is, hogy megnyaldossák ezeket az idegeneket.Meg kell hagyni jó érzés volt velük lenni.
Eltelt néhány vacsi, majd megint itt voltak. Egy olyan nagy izével, aminek fura szaga is volt, mikor értem jöttel. Ez csak később esett le - mond kutya ilyet? izé gondol? - , na mindegy. Betettek abba a puccos nagy, furcsa szagú gépbe. Sokáig nem zötykölődtünk, néhány perc múlva elkezdett forogni velem a világ és a gyomrom is.  Mire egy számomra ismeretlen helyre értünk ez még néhányszor megismétlődött velem. A nagy puccos gépet néhányszor megtiszteltem a jutifalatokkal.
Aztán megérkeztünk egy teljesen más helyre, falak, falak és falak. Magasak. De voltak ismerős szagok is... más olyanok, mint én. Nem mindenki szagának örültem... olyan félelmetes volt minden. Kicsit zaklatottnak éreztem magam, majd inkább aludtam, álmomban mindig az erdőben járok szarvasok közt rohangálok.

Egy régi kép

Volt gazdijától kaptunk néhány képet, milyen kis cukorfalat volt pár hetes korában.

A beilleszkedés...

Az első hét volt a legnehezebb mindenki számára. Még meg sem melegedett és már is az ivartalanításon járt az eszünk. Egy lakótelepi lakásban, egy lakóközösségben nem jó egy olyan kutya, amelyik ivaros. Csak izgatja a többi kutyát és problémákat szül. Nem beszélve az esetleges egyéb egészségügyi problémákról. 

A szülői házból kicsit nehezen szakadt ki, de hamar megszokta új helyét. Mi is kezdtük megszokni. Tényleg olyan amikor gyermeke születik az embernek. Készülődés a babavárásra. Ilyen tál, olyan tál, ilyen irtó, olyan irtó, játékok és már el is vesztettem a fonalat. Komolyan a néhány ezertől a csillagos ég.. Szerencsére egy olcsó kutya, a PET palackkal el van napokig. 

Több dolog miatt is aggódtunk az első időben, például a kaja. Eddig csirke húson élt, mi viszont táppal etetnénk. Szerencsére semmi gondot nem okozott az átállás. Imádja. Azt hittük ez lesz a legnehezebb, de gondolni kellett a többi kutyával való találkozásra is. Ez sokkal nehezebb volt, hisz nem csak Barka, de mi sem ismertük a többi vahurt. Tanulunk, mi is. Az első héten rájöttünk, hosszú út vezet kutyássá lenni. Egy két alap dolog ment Barkának, tudott kicsit ülni, de kell a ráerősítés a vezényszavakra. De erről majd máskor :)

Az első bejegyzés

A kezdő dátum: 2018. március 31.

Ebben a bejegyzésben talán elég lenne ennyi is, hiszen számunkra minden itt kezdődött..

Az első napja, több kisebb megálló után egy nagyobb, Érden. Nem mondanám, hogy viszontagságoktól mentes volt az a pár óra, míg elhoztuk a szülői házból, Tószegről. Az első igazán hosszú útja volt, hát szegénykém nem nagyon bírta. Többször felfordult kis pocakjával a világ. De megoldottuk.

Egy pár mondat erejéig azért visszamennék az időben, közel negyven évet. No azért annyit nem, de közel. Akkor volt egy német vizslám "Csoki". Akkor még úgy voltam vele, hogy van egy kutyám és baromira boldog volt gyermeki lelkem. Mára kicsit ismétlődik a történelem, mondhatnám van egy drótszőrű magyar vizslám "Barka". De nem. Egy VIZSLÁM van! Igen egy vizslám. Sokat olvastam is róluk, az eltelt pár hét együtt töltött idő is megmutatta, hogy ő nem kutya, hanem vizsla.

Erről az együtt töltött (lehetőleg hosszú) időről szeretnék majd megosztani egy két apróságot, vagy sokaságot.