Kicsit aggódunk, Barka egyik napról a másikra a jobb hátsó lábára nem állt rá. Egy napot vártunk, talán elzsibbadt neki, elnyomta, vagy valami apróság és amúgy is hétvége van... eb csont beforr alapon. Másnap rosszabb lett, már egyáltalán nem áll rá, egy kicsit se. Így hétfőn irány az orvos. Tetőtől talpig vizsgálták, izületei rendben vannak, csípő, könyök, boka, minden. Maradt a lábujj. Az egyik középső lábujj tapancs részén van egy bőrkinövés, de már nem mai keletű. Még régebben megszúrta egy átoktüske. Nagyon hamar megtanultam miért hívják így. Alig tudtam kivenni a talpából, ami kissé be is gyúladt a szúrás helyén. Ebből keletkezett a bőrkeményedés a talpán. Megmutattuk orvosnak, megtapogatta, nyomkodta, ha nincs fájdalma nem igazán kell vele foglalkozni. Ez már legalább három éve történt.
Most fájt, nagyon fájt és be is gyulladt valamitől, feltehetőleg ismét megszúrta. Kapott fájdalom csillapítót és szerdára visszahívtak sebészi konzultációra. A sebész doki is minden apró izületét végig nézett és rendben is talált. A tapancsát viszont nem. Lelkiismeretesen tájékoztatott bennunket a legrosszabbtól kezdve a lehető legjobb megoldásig. Nem akarja minden ok nélkül megvágni, amúgyis elég rossz helyen van, nehéz feladat lenne. Javaslata az antibiotikumos kezelés, gyulladás lehúzódása után újra megvizsgálják. Ha nem javul jön a biopszia, annak eredményétől függ a műtét kimenetele, melynek legrosszabb verziója, hogy elveszíti a lábujját. Ez szörnyen hangzik, de mi emberek is teljes életet tudunk élni egy ujjunk elvesztése után. Most nagyon is bízunk a dokiban és leginkább Barkában. Nagyon türelmes és szófogadó. Cipőben járunk, ne nyalogassa és ne is szennyeződjön.
