Bánat

Nagy szomorúság, bánat ért bennünket az elmúlt héten. Ahogy az újságok is megszokták fogalmazni, méltósággal viselt hosszantartó betegségében itt hagyott bennünket Rusty a német vizsla. Csak 2,5 éves volt.

Még néha játszottak együtt, de úgy vettük észre, mintha Barka érezné, hogy valami nem olyan, mint régen volt. Lehet csak a lelkünk megnyugtatása miatt, vagy ki tudja miért egyszerűen csak ezt akartuk érezni, de másképp viselkedtek egymással. Rusty sokkal konokabb volt egészséges korában, mint Barka bármikor, de mi jól kijöttünk egymással. Igazi barátok voltak. Tisztelte Barkát, mint koelnököt a csapatban. Nem mindennapi volt ez a kapcsolat, amikor találkoztunk, akkor mindig tartalmas, vidám. Megható látni, ahogy Barka neha keresi, mikor megérzi a szagát a kocsinál, vagy a garázsnál. Izgatott és elkezd nyüszíteni, pedig nem jellemző rá.

Jó futkosást az örök vadászmezőkön, kergesd a fácánokat, sünöket 😉💚

Isten veled! 😭🙏💚

Vörös Judit: Egy kutya búcsúja

Elmegyek, jó gazdám,várnak már engemet,

csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet.

Messzire indulok, vissza sosem térek,

kis tálkámba enni ezután nem kérek.

Gondolj szeretettel közös sétáinkra,

egyedül eltöltött, meghitt óráinkra.

Talán semmi nem lesz, ahová én megyek,

rátok emlékezni vajon képes leszek?

Nem fáj a gondolat, útra készen állok,

ettől az élettől én már mit sem várok.